Történetem a levendula fagylalttal

Már jó ideje érdeklődtem a levendula és a belőle készült termékek iránt, amikor egy tihanyi fagyizóban megláttam, hogy kapható levendula fagylalt is. Be kell vallanom, gasztronómiai téren a levendulával kapcsolatban nem vagyok egy bátor kalandor, aki minden új lehetséges élménybe azonnal fejest ugrik elsőre. Így nem a levendula fagyit választottam ekkor.

Másnap ismét visszatértem ehhez a fagylaltozóhoz, és eddigre már sziklaszilárdan elhatároztam, hogy megkóstolom a levendula fagylaltot. Szerencsére ekkor is volt a választható fagylaltok között. Ha ez nem így lett volna, biztosan hosszas önmarcangolással ajándékozom meg magamat, hogy elszalasztottam a lehetőséget. Minden bátorságomat összeszedtem és megkóstoltam a levendula fagylaltot.

Kimondottan kellemes meglepetésként éltem meg az ízét. Finom volt. Teljesen egyértelműen fel lehetett ismerni a levendula ízét, mégsem volt több a kelleténél. Egy igazi jó élmény volt az a gombóc fagyi, ami a mai napig megmaradt egy kellemes nyári emlékként.

Ezt követően, már kerestem a fagylaltválasztékban a levendulát. Így esett meg, hogy Sopronban amikor a gyerekekkel fagyizni mentünk megakadt a tekintetem a citromos-levendula fagylalton. Azonnal tudtam, hogy azt fogom választani. Megkóstolva azonban a levendula ízét egyáltalán nem éreztem rajta.

Láttam, hogy kék-fehér a színe, a citrom ízét egyértelműen, sőt túlzóan éreztem is, de a levenduláét nem. A feleségem érezte rögtön és csodálkozott rajta, hogy én nem éreztem. Miután ezt megbeszéltük, már én is csodálkoztam ezen a helyzeten, de az ízlelésemen ez sem változtatott. Ez is egy emlékezetes, bár nem teljesen pozitív élmény volt.

Most már következhet a házilag készített levendula fagylalt élménye, hiszen ez még előttem áll!