Az első próbálkozásaim kevésbé nagy sikertelenségei közé tartozik az orgona ültetése a kertecskémbe. Már nem is emlékszem pontosan, hogy a szüleim kertjéből hoztam orgonát, vagy csak Sopronon belül ültettem át egy kis tövet. Ez utóbbi kis orgonás a mai napig meghatározó a kertemben.
Gyerekkorom orgonását lényegében mindig féken kellett tartani, hogy azért annál jobban már ne hatalmasodjon el a kertben. Ezen emlékeimből kiindulva a kis tő orgona elültetését követően pár éven belüli hatalmas orgonásban gondolkodtam. Ezen elváráshoz képest volt hatalmas csalódás, hogy a mai napig alig-alig gyarapodott a kis orgonás mérete.
Bezzeg a valamikori szomszéd orgonása már eleve nagy volt, a mai napra pedig tényleg hatalmas lett. Ez az élmény eszembe juttatta a gyerekkori málnásunkat, amit eredetileg a szomszéd ültetett és hozzánk csak átnőtt. Nálunk hatalmas málnás lett, miközben a szomszédtól kipusztult a telepített málnása.
Mindeközben a homokozó közelében is árválkodott egy szál nagyon elgyengült málna is. Ez a telepített málnásunk utolsó hírmondója volt, amire még emlékszem, és ami hamarosan kipusztult. Úgy látszik ez a közös ebben a két növényben, ahova ültetjük nem szeret elterebélyesedni, tán még megmaradni sem. Ahová meg magától tud elterjedni ott hatalmassá válik.
Málnát nem is próbáltam ültetni a kertembe, és már a kezdetektől fogva figyeltem a szomszédoktól átterjedő szálakra. Ennek ellenére nem sikerült még egy kis málnást sem kialakítanom. Ez továbbra is a jövő lehetőségeinek egyike maradt.
márc. 31.