Kis télizöld

A kis télizöldhöz is gyerekkori élményeim kapcsolódnak, így ezt a növénykét is nagyon szeretem. Így e kertembe a kezdet kezdetén hoztam egy tővel a szüleim kertjéből, és a többi növénnyel ellentétben véletlenül ezt számára megfelelő helyre ültettem. Ezért nem is pusztult ki, hanem mára már szépen elszaporodott. Be is vallhatom ez a kertem legszebb pár négyzetmétere.

A kezdetekkor persze észre sem vettem a fejem felett összecsapó hullámok miatt, amit a rengeteg elmaradt kerti munka jelentett. Továbbá ehhez a többi kedves növényem kipusztulásából származó szomorúság is hozzájárult. Évekig nem is tűnt fel, hogy nem csak a kedvenc növényeim pusztulását hozta el a nagy igyekezetem.

Bár most sem győzöm a sok munkát és mindig rengeteg az elmaradásom az elvégzendő feladatokkal, mégis elkezdtem örülni a megbúvó sikereknek. Például az elszaporodott kis télizöldnek, vagy a bőséges virágzásának. A sikeren felbuzdulva egy helyre át is ültettem, amit jól megfontoltan kinéztem számára. Még él az a tő, de majd az idő dönti el, hogy valóban el fog-e szaporodni azon a helyen.

Felmerült bennem, hogy a meseszéppé varázsolás folyamatát átélő komposztálóm északi oldalára is kellene egy-két tövet ültetni, hogy majd ott is szépen elszaporodhasson. Oda még nem ültettem növénykét.

Siker – sikertelenség, kudarc, vagy tanulság. Persze nagyon jó érzés, amit a siker alkalmával átélünk. Valószínűleg pont ezért van szükségünk a sikerélményre, de az is egy nagy lélektani feladat, hogy ne a kudarcélmény átélésébe mélyedjünk el, hanem egyre inkább tanulságként tudjuk ezeket a tapasztalatokat megélni. Hiszen ezekből a tapasztalatokból rengeteg új, hasznos ötlet születik.

Így volt velem a gyöngyvirágaimmal kapcsolatban is. Átéltem a sikertelenség keserű élményét, de ezen a gondolati talajon született meg az az ötlet is, aminek köszönhetően ma már van gyöngyvirág a kertemben.